Ma kimentünk családostul a hétvégi telekre. A telken egy paint-ball pálya van. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.
Volt, ez idáig.Arra mentünk ki hogy a baromi nagy szél kidöntötte a kaput. Leparkoltam a kocsival, édesapámmal kiszálltunk, hogy legalább annyi helyet sikerüljön csinálni hogy be tudjunk állni kerítésen belül. Kicsit furcsálltam hogy a kapu egyik szárnya főlt csak ki, de Isten uccse ebben a szélben csoda hogy csak ennyi történt.
Csak miután a motort leállítottam, hallottam meg hogy a faház ajtaja a szélnek engedelmeskedve csapódik ide-oda.
És akkor most jöjjön az amit senkinek nem kívánok: a kaput nem a szél döntötte ki. Nemes egyszerűséggel valaki(valakik) leemelte a sarokvasról, hogy be tudjon menni a telekre. A lövöldözéshez odahordott roncs anutók közül eltűnt egy, több mint 20 éves roncs lada maradéka. És ha ez nem lett volna elég, a kis faház lakatait egytől egyig erővágóval elnyisszantották. A nagyi korabeli hűtőszekrényt előbb kiürítették( az elfogyasztott konzervek és sör csomagolását szana szét dobálták), majd a frigót eltüntették. Hogy váletlenül se menjenek el maradandó nyom nélkül, az ajtókat és a tetőt szétrúgták! Jah csak úgy marginálisan megjegyzem hogy a védőfelszerelés fejet illető részét kihajigálták a ház elé.
Elgondolkoztam rajta hogy létezik-é a pofátlanságnak mélyebb bugyra. Persze rögtön a politika jutott az eszembe. Nem is pazarlom rá a leütést. Azt viszont megdöbbentőnek tartom, hogy a tolvajok mindezt megtehették mintegy 100 méterre a lakott területről, teljesen sík, r-go belátható terepen, közvilágítás mellett.
Érdekes egy állat a Magyar. Az hogy robotoltam kettő állásban, évekig dolgoztam külföldön, senkit nem érdekel. A kuporgatott pénzünkön megvett anyagok, a közel egy év alatt ( kézzel) kiásott pálya és felépített közel 6 négyzetméter( ez igen nagy luxus, tudom, és én kérek elnézést) vityilló már ok arra, hogy a jóindulatot megelőlegezzék drága szomszédaink. Még azt is el tudom képzelni hogy ők maguk segítettek hozzá a veszteséghez. Bár ez utóbbit nem akarom elhinni, mert még bízom abban hogy ennyire nem lehet irígy valaki, aki végignézte hogy 42 fokban csákányoztam a földet hónapokon keresztül.
Mindegy is. A lényeg hogy közel 5 év munkája, egy téli napon, az enyészeté lett. Kívánom annak aki tette, hogy jó pénzt kapjon a roncs ladáért, a soktízéves frigóért és azért a tucatnyi fém hordóért amit sikerült elvinnie. Váljon egészségére a pár kukorica, májkrém és halkonzerv. És végül remélem, legalább az egészségemre gurította le azt a majd féltucatnyi sört!
Egészségünkre!
Volt, ez idáig.Arra mentünk ki hogy a baromi nagy szél kidöntötte a kaput. Leparkoltam a kocsival, édesapámmal kiszálltunk, hogy legalább annyi helyet sikerüljön csinálni hogy be tudjunk állni kerítésen belül. Kicsit furcsálltam hogy a kapu egyik szárnya főlt csak ki, de Isten uccse ebben a szélben csoda hogy csak ennyi történt.
Csak miután a motort leállítottam, hallottam meg hogy a faház ajtaja a szélnek engedelmeskedve csapódik ide-oda.
És akkor most jöjjön az amit senkinek nem kívánok: a kaput nem a szél döntötte ki. Nemes egyszerűséggel valaki(valakik) leemelte a sarokvasról, hogy be tudjon menni a telekre. A lövöldözéshez odahordott roncs anutók közül eltűnt egy, több mint 20 éves roncs lada maradéka. És ha ez nem lett volna elég, a kis faház lakatait egytől egyig erővágóval elnyisszantották. A nagyi korabeli hűtőszekrényt előbb kiürítették( az elfogyasztott konzervek és sör csomagolását szana szét dobálták), majd a frigót eltüntették. Hogy váletlenül se menjenek el maradandó nyom nélkül, az ajtókat és a tetőt szétrúgták! Jah csak úgy marginálisan megjegyzem hogy a védőfelszerelés fejet illető részét kihajigálták a ház elé.
Elgondolkoztam rajta hogy létezik-é a pofátlanságnak mélyebb bugyra. Persze rögtön a politika jutott az eszembe. Nem is pazarlom rá a leütést. Azt viszont megdöbbentőnek tartom, hogy a tolvajok mindezt megtehették mintegy 100 méterre a lakott területről, teljesen sík, r-go belátható terepen, közvilágítás mellett.
Érdekes egy állat a Magyar. Az hogy robotoltam kettő állásban, évekig dolgoztam külföldön, senkit nem érdekel. A kuporgatott pénzünkön megvett anyagok, a közel egy év alatt ( kézzel) kiásott pálya és felépített közel 6 négyzetméter( ez igen nagy luxus, tudom, és én kérek elnézést) vityilló már ok arra, hogy a jóindulatot megelőlegezzék drága szomszédaink. Még azt is el tudom képzelni hogy ők maguk segítettek hozzá a veszteséghez. Bár ez utóbbit nem akarom elhinni, mert még bízom abban hogy ennyire nem lehet irígy valaki, aki végignézte hogy 42 fokban csákányoztam a földet hónapokon keresztül.
Mindegy is. A lényeg hogy közel 5 év munkája, egy téli napon, az enyészeté lett. Kívánom annak aki tette, hogy jó pénzt kapjon a roncs ladáért, a soktízéves frigóért és azért a tucatnyi fém hordóért amit sikerült elvinnie. Váljon egészségére a pár kukorica, májkrém és halkonzerv. És végül remélem, legalább az egészségemre gurította le azt a majd féltucatnyi sört!
Egészségünkre!
Utolsó kommentek